A kép forrása: Allgemeine Automobil-Zeitung, 1902. január 19., 11. o. Digitálisan javított változat.
Mozaikok Baranya vármegye közlekedéstörténetéből címmel megjelent egyesületünk helytörténeti kiadványa, amely korabeli sajtótudósításokon keresztül kísérli meg bemutatni Baranya és Pécs első világháború előtti közlekedésének fejlődési ívét. A kötet az 1867 és 1914 közötti időszakból közöl korabeli újságcikkeket, így közvetlenül a korszak nyelvén és szemléletén keresztül enged betekintést a múltba.
A vasútépítésektől a kerékpározáson és az automobilok elterjedésén át a léghajózásig számos fontos közlekedéstörténeti mozzanat megjelenik a kötetben, beleértve az első pécsi repülőgépes felszállást, továbbá a nagy háború előestéjén a pécsi villamos elindulását is. A jelentősebb eseményeket korabeli életképek, illetve egyéb, a korszak mindennapjait felidéző érdekességek egészítik ki.
A kiadvány elektronikus formátumban (ePub, pdf) minden érdeklődő számára szabadon letölthető az alábbi linkekről.
https://drive.google.com/drive/folders/1p1pf-kdMyx6fQxw5hvQQajS-b8-PUIfA?usp=drive_link (ePub)
https://drive.google.com/drive/folders/1DIutZ6OCSKVuRuwr9nfGmLTqDuuZViwa?usp=drive_link (pdf)
A szekerektől a léghajón át a villamosig – közlekedéstörténeti pillanatképek a dualizmus kori Baranyából
A 19. század közepét megelőzően Baranya közlekedési infrastruktúrája meglehetősen elmaradott képet mutatott. A kövezett országutak ritkának számítottak – ilyen volt például a Budát Eszékkel összekötő postaútvonal baranyai szakasza –, a Pécstől távolabb fekvő kistelepülésekre pedig gyakran egyáltalán nem vezettek kiépített utak. A vármegyében többnyire csupán rosszul karbantartott földutak álltak az utazók rendelkezésre, amelyeken a nyári hőségben a port nyelték, míg esős időben – ha egyáltalán járhatóak maradtak – a sarat dagasztották a jobb sorsra érdemes szekérhajtók.
Tervek ugyan már a reformkorban is léteztek a lokális közlekedési hálózat fejlesztésére, az igazán nagy változásra azonban a Pécset Moháccsal összekötő vasútvonal 1857-ben történt megnyitásáig kellett várni, amelynek eredményeként lehetővé vált a mecseki szén gyors és költséghatékony eljuttatása a Duna-parti település kikötőjébe. A vasút kiépítése a régióban ezt követően a Pécs és Barcs közötti vonal létrehozásával folytatódott, amelyen 1868-ban indult meg a forgalom.
Habár a szekerek még nagyon sokáig nem tűntek el a sáros földutakról, a gőzmozdonyok megjelenése egy új, dinamikus fejlődést hozó korszak nyitányát jelentette. Az 1880-as években már velocipédekről – azaz kerékpárokról – cikkeztek helyi lapok, 1885-ben léghajós repülésre került sor Pécsett, a következő évtized végén pedig az automobilok is feltűntek a baranyai utakon. A Mecsek lábainál 1910-ben emelkedett először repülőgép a levegőbe – igaz, túlságosan magasra nem szállt, mivel motor nélküli siklórepülés történt. A nagy háború kitörését megelőzően, 1913 őszén a villamosközlekedés is megindult a vármegyeszékhelyen.
Jelen kötet azzal a szándékkal készült, hogy korabeli sajtóhírek és tudósítások közlése révén lokális közlekedéstörténeti eseményeket elevenítsen fel az 1867–1914 közötti időszakból. Nem összefüggő történetről beszélhetünk tehát, hanem apró, de remélhetőleg színes mozaikdarabokról – abból a korból, amelyben Pécs és Baranya szorosan bekapcsolódott az ország egyre modernebbé váló közlekedési vérkeringésébe.
A kiadvány szerkesztői:
Szalánczi Krisztián (történész)
Hajnal Enikő (kutató)
A kötet kiadását a Miniszterelnökség és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. a Városi Civil Alap 2025 pályázat keretén belül támogatta.
A kiadvány elkészítéséhez felbecsülhetetlen értékű szakmai segítséget nyújtottak a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményének munkatársai, akiknek a közreműködését ezúton is köszönjük!
A Mozaikok Baranya vármegye közlekedéstörténetéből – Források a dualizmus korából (1867–1914) című kiadvány elsősorban forrásgyűjtemény, amely korabeli sajtótudósításokon keresztül kísérli meg bemutatni Baranya és Pécs első világháború előtti közlekedésének fejlődési ívét. A kötet az 1867 és 1914 közötti időszakból közöl korabeli újságcikkeket, így közvetlenül a korszak nyelvén és szemléletén keresztül enged betekintést a múltba.
A vasútépítésektől a kerékpározáson és az automobilok elterjedésén át a léghajózásig számos fontos közlekedéstörténeti mozzanat megjelenik a kötetben, beleértve az első pécsi repülőgépes felszállást, továbbá a nagy háború előestéjén a pécsi villamos elindulását is. A jelentősebb eseményeket korabeli életképek, illetve egyéb, a korszak mindennapjait felidéző érdekességek egészítik ki.
A kiadvány szerkesztői:
Szalánczi Krisztián (történész)
Hajnal Enikő (kutató)
A megjelenés várható időpontja: 2026. október 5.
A könyv elektronikus változatait minden érdeklődő számára szabadon elérhetővé tesszük – honlapunkról és közösségi médiafelületeinkről egyaránt letölthetők lesznek.
A kötet kiadását a Miniszterelnökség és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. a Városi Civil Alap 2025 pályázat keretén belül támogatta.
A kiadvány elkészítéséhez felbecsülhetetlen értékű szakmai segítséget nyújtottak a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményének munkatársai, akiknek a közreműködését ezúton is köszönjük!
„Az előkelő világ kedvelt kocsija ez a gép. Úgy konstrukcióban és kiállításban az első márkák közé tartozik. Képünk a legújabb hétüléses típusról készült” – írta a járműről az Autó című újság 1923. április 15-én megjelent számában.
A kép forrása: Autó, 1923/8. sz., 21. o. Digitálisan javított változat.
Az akkori Magyarország egyik legsúlyosabb vonatkatasztrófájáról a Vasárnapi Ujság a következőképpen számolt be.
„Ismeretes olvasóink előtt a szörnyű katasztrófa, mely Eszék alatt a Dráva hidján ez év szeptember 23-ikán végbe ment. A Bosznia felől jövő vonat délután néhány perczczel 2 óra előtt ment át a hidon, melyet nagyon megrongáltak volt a folytonos esőzések, s az általok okozott erős áradás. Egy műszaki bizottság kevés nappal előbb vizsgálta volt meg a hidat, és közlekedés-képesnek találta, azonban némi elővigyázat mégis szükségesnek mutatkozott. A vasút ennél fogva igen lassan ment. Mégis mikor a mozdony és az utána akasztott szeneskocsi áthaladt a 6-ik hidjármon (a jobb parttól számítva), inogni kezdett minden, s a hidpálya mintegy 60 méternyi hosszúságban leszakadt. Az említett két kocsin kivül még négy másik is leesett, a többi hátulsó kocsik azonban szerencsére állva maradtak, miután az összekötő láncz kikapcsolódott.
E négy kocsi közül az egyikben huszárokat szállítottak; a 15-ik ezredből 26-an ültek benne, most menvén haza szabadságra Boszniából. Afféle marhaszállitó kocsiban voltak összeszorítva, a minőben nálunk a katonaságot gyakorta szállítják, s a melyeknek oldalán a humanizmus akkora megütődéssel szokta olvasni «6 lónak vagy 30 embernek». A kocsi oldalát toló ajtó képezi, s csak apró, rácscsal ellátott nyílások szolgálnak ablak helyett. Az ajtók be voltak téve. Midőn a kocsi aláesett, egy ideig látható volt még, a mint tova sodorta az áradat, azután eltűnt örökre a szemlélők elől. A bent levők oda vesztek egy szálig. Az ajtót nem sikerült felnyitniok — ha eszébe jutott is valakinek, hogy ezt tegye. Az embertelenségnek estek áldozatul, melyben a vasúti szállításoknál oly gyakran részesitik az utast, kivált ha katona.
A második kocsiban szintén ültek emberek, de ezeknek sikerült kiugrálniok, s a hid egyes darabjaihoz kapaszkodva megmenekültek. A vonatvezető személyek s a hidon dolgozó munkások közül több elveszett. Az utasok, a kik a vonat leghátulján levő személyszállító kocsikban foglaltak helyet, mind megmenekültek.
A mulasztásoknak egész sorozata tűnt fel, melyek, ha el nem követtetnek, sok életnek nem kellett volna elvesznie. Mindenekelőtt elmulasztották azt az intézkedést, hogy a vaggonokat, melyekben emberek ültek, nem tették a vonat közepére, hogy elől is legyen néhány teherszállító kocsi, hátul is. Ilyen rendszabály közönséges összeütődések alkalmával is nagyon sok bajnak venné elejét. Elmulasztottak továbbá hordképességi próbákat tenni a hidon. Az előírás szerint a közlekedést csak oly hidon lenne szabad megengedni, mely legalább is kétszer akkora terhet bir meg, mint a mennyivel meg lesz terhelve — a vonat által, vagy pedig az emberek sulya által, a kik elférnek rajta. Az ilyen próbákat azonban az eszéki hidon elmulasztották. Nem csoda, mert hiszen országszerte oly igen keveset törődnek vele. Maga a lánczhid sem felel meg ennek a követelménynek és mégis megengedik, hogy ezrek menjenek át rajta naponta.”
Forrás: Vasárnapi Ujság, 1882. október 22., 680.; 682. o.
A képen látható, 12 lóerős Opelt 1924 és 1931 között gyártották, és kizárólag zöld színben hozták forgalomba. Ezért ragadt rajta a „Laubfrosch”, azaz levelibéka elnevezés.
A kép forrása: Autó-Motor, 1984. április 15., 19. Digitálisan javított változat.
Német oldtimerek az 1930-as évekből
Az alábbi videóban az 1930-as évek német autóiparának nevezetes járműveit mutatjuk be, a korszak technikai és formatervezési remekei közül válogatva.
A videóban szereplő képek és forrásaik:
1. Mercedes Benz SSK 1933 (Autó-Motor, 1980. 08. 01., 35. o.)
Opel 1936 (Autó-Motor, 1980. 09. 15., 35. o.)
BMW 328 1937 (Autó-Motor, 1980. 10. 01., 35. o.)
Horch 853 1937 (Autó-Motor, 1980. 10. 15., 35. o.)
Wanderer W 25 K 1937 (Autó-Motor, 1980. 11. 15., 35. o.)
Maybach Zeppelin 1938 (Autó-Motor, 1980. 12. 15., 35. o.)
DKW Meisterklasse 1939 (Autó-Motor, 1981. 01. 01., 35. o.)
A képek digitálisan javított változatok.
Német oldtimerek az autógyártás hőskorából (1893–1929)
Az alábbi videóban egy rövid időutazást teszünk a német autógyártás hőskorába, 1893 és 1929 között gyártott automobilok bemutatása révén.
A videóban szereplő képek és forrásaik:
1. Benz-Victoria 1893 (Autó-Motor, 1981. 08. 01., 35. o.)
2. Cudell 3.5 PS Voiturette 1899 (Autó-Motor, 1977. 10. 06., 35. o.)
3. Mercedes 1904 (Autó-Motor, 1979. 08. 08., 35. o.)
4. Wanderer Puppchen 1911 (Autó-Motor, 1978. 02. 06., 35. o.)
5. NSU 8-24 PS Doppel Phaeton 1913 (Autó-Motor, 1977. 12. 06., 35. o.)
6. Audi Alpensieger 1914 (Autó-Motor, 1978. 02. 21., 35. o.)
7. BMW Dixi Roadster 1929 (Autó-Motor, 1977. 09. 06., 35. o.)
A képek digitálisan javított változatok.
A kép forrása: https://mandadb.hu/tetel/823482/Heviz. Eötvös Károly Megyei Könyvtár – Veszprém / Magyar Nemzeti Digitális Archívum.
