Az akkori Magyarország egyik legsúlyosabb vonatkatasztrófájáról a Vasárnapi Ujság a következőképpen számolt be.
„Ismeretes olvasóink előtt a szörnyű katasztrófa, mely Eszék alatt a Dráva hidján ez év szeptember 23-ikán végbe ment. A Bosznia felől jövő vonat délután néhány perczczel 2 óra előtt ment át a hidon, melyet nagyon megrongáltak volt a folytonos esőzések, s az általok okozott erős áradás. Egy műszaki bizottság kevés nappal előbb vizsgálta volt meg a hidat, és közlekedés-képesnek találta, azonban némi elővigyázat mégis szükségesnek mutatkozott. A vasút ennél fogva igen lassan ment. Mégis mikor a mozdony és az utána akasztott szeneskocsi áthaladt a 6-ik hidjármon (a jobb parttól számítva), inogni kezdett minden, s a hidpálya mintegy 60 méternyi hosszúságban leszakadt. Az említett két kocsin kivül még négy másik is leesett, a többi hátulsó kocsik azonban szerencsére állva maradtak, miután az összekötő láncz kikapcsolódott.
E négy kocsi közül az egyikben huszárokat szállítottak; a 15-ik ezredből 26-an ültek benne, most menvén haza szabadságra Boszniából. Afféle marhaszállitó kocsiban voltak összeszorítva, a minőben nálunk a katonaságot gyakorta szállítják, s a melyeknek oldalán a humanizmus akkora megütődéssel szokta olvasni «6 lónak vagy 30 embernek». A kocsi oldalát toló ajtó képezi, s csak apró, rácscsal ellátott nyílások szolgálnak ablak helyett. Az ajtók be voltak téve. Midőn a kocsi aláesett, egy ideig látható volt még, a mint tova sodorta az áradat, azután eltűnt örökre a szemlélők elől. A bent levők oda vesztek egy szálig. Az ajtót nem sikerült felnyitniok — ha eszébe jutott is valakinek, hogy ezt tegye. Az embertelenségnek estek áldozatul, melyben a vasúti szállításoknál oly gyakran részesitik az utast, kivált ha katona.
A második kocsiban szintén ültek emberek, de ezeknek sikerült kiugrálniok, s a hid egyes darabjaihoz kapaszkodva megmenekültek. A vonatvezető személyek s a hidon dolgozó munkások közül több elveszett. Az utasok, a kik a vonat leghátulján levő személyszállító kocsikban foglaltak helyet, mind megmenekültek.
A mulasztásoknak egész sorozata tűnt fel, melyek, ha el nem követtetnek, sok életnek nem kellett volna elvesznie. Mindenekelőtt elmulasztották azt az intézkedést, hogy a vaggonokat, melyekben emberek ültek, nem tették a vonat közepére, hogy elől is legyen néhány teherszállító kocsi, hátul is. Ilyen rendszabály közönséges összeütődések alkalmával is nagyon sok bajnak venné elejét. Elmulasztottak továbbá hordképességi próbákat tenni a hidon. Az előírás szerint a közlekedést csak oly hidon lenne szabad megengedni, mely legalább is kétszer akkora terhet bir meg, mint a mennyivel meg lesz terhelve — a vonat által, vagy pedig az emberek sulya által, a kik elférnek rajta. Az ilyen próbákat azonban az eszéki hidon elmulasztották. Nem csoda, mert hiszen országszerte oly igen keveset törődnek vele. Maga a lánczhid sem felel meg ennek a követelménynek és mégis megengedik, hogy ezrek menjenek át rajta naponta.”
Forrás: Vasárnapi Ujság, 1882. október 22., 680.; 682. o.
