Mozaikok Baranya vármegye közlekedéstörténetéből címmel megjelent egyesületünk helytörténeti kiadványa, amely korabeli sajtótudósításokon keresztül kísérli meg bemutatni Baranya és Pécs első világháború előtti közlekedésének fejlődési ívét. A kötet az 1867 és 1914 közötti időszakból közöl korabeli újságcikkeket, így közvetlenül a korszak nyelvén és szemléletén keresztül enged betekintést a múltba.
A vasútépítésektől a kerékpározáson és az automobilok elterjedésén át a léghajózásig számos fontos közlekedéstörténeti mozzanat megjelenik a kötetben, beleértve az első pécsi repülőgépes felszállást, továbbá a nagy háború előestéjén a pécsi villamos elindulását is. A jelentősebb eseményeket korabeli életképek, illetve egyéb, a korszak mindennapjait felidéző érdekességek egészítik ki.
A kiadvány elektronikus formátumban (ePub, pdf) minden érdeklődő számára szabadon letölthető az alábbi linkekről.
https://drive.google.com/drive/folders/1p1pf-kdMyx6fQxw5hvQQajS-b8-PUIfA?usp=drive_link (ePub)
https://drive.google.com/drive/folders/1DIutZ6OCSKVuRuwr9nfGmLTqDuuZViwa?usp=drive_link (pdf)
A szekerektől a léghajón át a villamosig – közlekedéstörténeti pillanatképek a dualizmus kori Baranyából
A 19. század közepét megelőzően Baranya közlekedési infrastruktúrája meglehetősen elmaradott képet mutatott. A kövezett országutak ritkának számítottak – ilyen volt például a Budát Eszékkel összekötő postaútvonal baranyai szakasza –, a Pécstől távolabb fekvő kistelepülésekre pedig gyakran egyáltalán nem vezettek kiépített utak. A vármegyében többnyire csupán rosszul karbantartott földutak álltak az utazók rendelkezésre, amelyeken a nyári hőségben a port nyelték, míg esős időben – ha egyáltalán járhatóak maradtak – a sarat dagasztották a jobb sorsra érdemes szekérhajtók.
Tervek ugyan már a reformkorban is léteztek a lokális közlekedési hálózat fejlesztésére, az igazán nagy változásra azonban a Pécset Moháccsal összekötő vasútvonal 1857-ben történt megnyitásáig kellett várni, amelynek eredményeként lehetővé vált a mecseki szén gyors és költséghatékony eljuttatása a Duna-parti település kikötőjébe. A vasút kiépítése a régióban ezt követően a Pécs és Barcs közötti vonal létrehozásával folytatódott, amelyen 1868-ban indult meg a forgalom.
Habár a szekerek még nagyon sokáig nem tűntek el a sáros földutakról, a gőzmozdonyok megjelenése egy új, dinamikus fejlődést hozó korszak nyitányát jelentette. Az 1880-as években már velocipédekről – azaz kerékpárokról – cikkeztek helyi lapok, 1885-ben léghajós repülésre került sor Pécsett, a következő évtized végén pedig az automobilok is feltűntek a baranyai utakon. A Mecsek lábainál 1910-ben emelkedett először repülőgép a levegőbe – igaz, túlságosan magasra nem szállt, mivel motor nélküli siklórepülés történt. A nagy háború kitörését megelőzően, 1913 őszén a villamosközlekedés is megindult a vármegyeszékhelyen.
Jelen kötet azzal a szándékkal készült, hogy korabeli sajtóhírek és tudósítások közlése révén lokális közlekedéstörténeti eseményeket elevenítsen fel az 1867–1914 közötti időszakból. Nem összefüggő történetről beszélhetünk tehát, hanem apró, de remélhetőleg színes mozaikdarabokról – abból a korból, amelyben Pécs és Baranya szorosan bekapcsolódott az ország egyre modernebbé váló közlekedési vérkeringésébe.
A kiadvány szerkesztői:
Szalánczi Krisztián (történész)
Hajnal Enikő (kutató)
A kötet kiadását a Miniszterelnökség és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. a Városi Civil Alap 2025 pályázat keretén belül támogatta.
A kiadvány elkészítéséhez felbecsülhetetlen értékű szakmai segítséget nyújtottak a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményének munkatársai, akiknek a közreműködését ezúton is köszönjük!
